A Micimackó valódi története: De ki is az a Mici? - Metropol Fedezd fel a Micimackó mesés univerzuma mögött rejlő titkokat, és ismerd meg a karakterek valódi hátterét! Ki az a Mici, aki a szívünkhöz nőtt, és miért vált ő a gyermeki álmok egyik szimbólumá
Alan Alexander Milne eredetileg a matematikai tudományok iránt érdeklődött, és a Cambridge-i Egyetem falai között mélyítette el tudását. Tanulmányai során felfedezte, hogy az újságírás iránti szenvedélye egyre erősebbé válik, így nem csoda, hogy az iskolai újságnál kezdett el dolgozni. A diploma megszerzése után egy brit magazin szerkesztőségében helyezkedett el, miközben színdarabokat is írt, amelyek hamarosan elnyerték a közönség tetszését. Igazi hírnevet azonban 1926 hozott számára, amikor megjelent a Micimackó, amelyet két évvel később a Micimackó kuckója követett. E két könyv nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek szívét is meghódította, és Milne neve összefonódott a gyermekirodalom klasszikusaival.
Milne kisfia, Christopher Robin, 1920-ban látta meg a napvilágot, és alig egy év elteltével a szülei meglepték őt egy plüssmackóval, amely azonnal elrabolta a szívét. Az Edward nevet adta a kedvencének, de öt éves korában, amikor édesapjával ellátogatott a londoni állatkertbe, különös figyelmet fordított az intézmény fekete medvéjére, Winnipegre. E találkozás hatására úgy döntött, hogy átnevezi a plüssmackóját, így született meg a Micimackó, akinek kalandjai azóta is sokak szívét megdobogtatják.
Az írót nem csupán a plüssmedve és Christopher Robin inspirálta (Róbert Gida is a kisfiú alakján készült), hanem a gyermeke játékállatai is jelentős hatással voltak rá: Füles egy karácsonyi meglepetés volt, Kangát és Zsebibabát ötéves korában kapta a szüleitől, míg Malackát a szomszédok ajándékozták neki. Érdekes módon a regény illusztrátorát, E. H. Shepardot nem a híres Winnipeg város ihlette, hanem saját gyermeke játékmackója szolgált alapként Micimackó megalkotásához.
Az autentikus plüssfigurák Christopher Robin ajándékaként kerültek a saját életrajzi könyvének kiadójához, ahonnan végül a New York-i közkönyvtár gyűjteményébe jutottak.
Mi, magyarok, igen szerencsések vagyunk, hogy a Winnie The Pooh-t Karinthy Frigyes fordította le számunkra, hihetetlen zsenialitással. Bár a mű kiadásakor, 1935-ben, Karinthy rengeteg kritikát kapott azért, hogy igencsak szabadon kezelte az angol szöveget, már-már új művet alkotott az eredetiből, mégis nagyszerű munkát végzett, hiszen Milne művében rengeteg az olyan szófordulat, ami leginkább az angol nyelvterületre jellemző. Na de hogy készült el a magyar változat, ha maga Karinthy Frigyes nem is tudott angolul? Nos, a nyers fordítás Karinthy testvére, Emília munkája, aki kiválóan beszélte a nyelvet. A főszereplő mackó nevét is valószínűleg a hölgy ihlette, hiszen Emíliát Micinek becézték.
