A legfurcsább és legmeglepőbb szakmák között számos olyan foglalkozás található, amelyekről sokan talán még sosem hallottak. Például, létezik a "szakmai szagtesztelő", aki különböző illatokat és szagokat értékel, hogy segítse a parfümgyártókat a legjobb i

A világ történelmének viharos évszázadai során számos hátborzongató esemény játszódott le, melyek nyomot hagytak az emberi emlékezetben.

A múlt alapos tanulmányozása és a különböző összefüggések megértése rendkívül értékes lehet. Számomra különösen vonzó a jog, annak működése és a benne részt vevő szereplők feladatai. Évszázadokon át a jogtörténet számos izgalmas aspektust kínál, és különösen figyelemre méltó, hogy a hóhéroknak milyen jelentős szerepük volt e hosszú idő alatt.

A halálbüntetés első írásos nyomai Hammurapi uralkodása alatt jelentek meg, ami a történelem egyik korai és meghatározó pillanata volt. Ezt a szigorú ítéletformát már az ókori civilizációk is alkalmazták, tükrözve a társadalmi rend fenntartására irányuló igényt. A Római Birodalomban pedig különösen drámai formákat öltött a büntetés, hiszen előfordult, hogy a kivégzéseket emberáldozatként hajtották végre, ezzel is hangsúlyozva a hatalom és a vallási szertartások összefonódását.

Nemrég a veszprémi Börtönmúzeumban jártam, ahol rábukkantam a vörös büntetőjogi különös jelentésére. Míg a kereszténység számára a szín a bűnbocsánatot, a vértanúságot vagy éppen az életet jelképezi, a kivégző ruhájának vörös árnyalata a jogszerű ítélet végrehajtást mutatta. Bár a bakó munkájára szükség volt, és a 'Ne ölj.' parancsolat alól a társadalom is felmentette jogszerűnek határozva meg a tevékenységét, a hóhér elszigetelten élt.

A hóhér mit sem sejtve lépett a sötét, hideg hajlékba, ahol a sorsok fonalait szőtte. A pallosa csillogott a gyenge fényben, ahogy a közelgő feladat súlya a vállára nehezedett. Minden egyes mozdulata precízen megtervezett volt, mintha egy tragikus színház darabjában játszott volna. Az élet és halál határvonalán egyensúlyozva, a hóhér nem csupán a kivégzések végrehajtója volt, hanem a múlt bűneinek megtestesítője is, akinek a keze alatt a sorsok véglegessé váltak. Minden egyes döntése súlyos következményekkel járt, és a csendben hallható volt a világ összes elfojtott sóhaja.

A kivégzések végrehajtói olyan sötét alakok voltak, akik az élet és a halál határvonalán egyensúlyoztak. Noha a halálbüntetés eltűnt a köztudatból, a róluk készült hátborzongató elbeszélések még ma is félelemkeltő hatással bírnak. Feladatuk nem csupán a kivégzések precíz lebonyolítása volt; emellett a halottak és az elhullott állatok méltó eltemetéséről is gondoskodtak. Ezek a kivégzők, akikkel tilos volt érintkezni, mégis a legnehezebb időkben, amikor megfékezhetetlen járványok pusztítottak, gyakran keresettek voltak. Az emberek, kétségbeesésükben, a gyógyulás reményében keresték fel őket, tudván, hogy a legnagyobb titkok és a legmélyebb félelmek kötődnek hozzájuk.

A nagyszombati hóhér története érdekes fordulatot vesz, amikor 1771-ben részt vett az orvosképzés kezdetén indult egyetemi oktatási programban. A hallgatók azonban nem fogadták el őt, és végül a felsőoktatásból való kizárás sorsára jutott. Az ítélet végrehajtókról számos babonás legenda keringett, amelyek szerint bizonyos eszközeik gyógyító erővel bírnak. Noha valóban rendelkeztek anatómiai tudással, a csodás képességeikre vonatkozó állítások mögött nem állt megvalósítható tudományos bizonyíték.

És kiből lett hóhér? Volt idő, amikor az elítéltek halálbüntetésüket felcserélhették azzal, ha kivégzőnek álltak be.

Kivégzési formák

Az egyik legrégebbi halálbüntetés végrehajtás a méregpohár volt. Szókratészt az athéniak istentelenség vádjával így végezték ki, melyben a filozófusnak aktívan kellett közreműködni. Kiitta az elé letett méregpoharat.

A bírósági döntés nyomán jogszerűen végrehajtott emberölés egyik legelterjedtebb eszköze a pallos volt. Magyarországon ezt az eljárást gyakran összekapcsolták a kerékbetöréssel vagy a karóba húzással. A bárd elsődleges funkciója a bűnös szenvedésének enyhítése volt, így a kivégzés nem csupán a büntetés eszköze, hanem egyfajta kegyelem is.

A lopási cselekmények miatt a legtöbbször akasztás járt. A vagyon elleni bűncselekményeken kívül hadbírósági esetekre is alkalmazták.

A halálbüntetési formák sorában ott van még rengeteg egyéb mellett az elevenen elégetés, a ketté fűrészellés, az élve főzés, vagy például a kibelezés is. Arról nem is beszélve, hogy az ítélethozatalok százai között jogszerűtlen, koholt vádak alapján lefolytatott eljárások is voltak. Ennek nyomán ismertük meg például a vértanúk történeteit.

A büntető törvénykönyv 1878-as vitája során élénk eszmecsere bontakozott ki a kivégzőeszközökről. A nyaktiló bevezetése végül nem valósult meg, így az akasztás módszere vált uralkodóvá. Idővel a bírói gyakorlat is változásokon ment keresztül, és a századfordulóra a törvényszolgák már gyilkosságok esetén is rendszeresen kiszabták a halálbüntetést.

És kicsoda a Hóhér?

New Orleans nem csupán a gazdag zenei örökségéről, az utcákon hallható dallamokról és a színes temetési felvonulásokról ismert. A 20. század elején azonban a város árnyékos oldalával is meg kellett birkóznia, hiszen egy sorozatgyilkos rontott rá a közösségre. Ez a megátalkodott elmebeteg, akinek kiléte a mai napig rejtély, bizar módon olasz-amerikai származású nőket választott áldozatul, gyakran otthonaik falai között. Az ő nyomozásuk és a rejtélyes gyilkosságok története a város sötét legendái közé tartozik.