A holland példa világosan szemlélteti, hogy milyen következményekkel járhat egy liberális drogpolitika.
Rekordszámú, összesen 167 kábítószer-előállító laboratóriumot számoltak fel az elmúlt év során Hollandiában, melyeknek majdnem a fele lakóövezeti részeken működött - írja a Drogkutató Intézet. A holland rendőrség tájékoztatója szerint ezeknek az illegális helyeknek a többsége nem marihuánára, hanem más drogok, elsősorban kokain és heroin előállítására specializálódott. Velenczei Szabolcs, az intézet munkatársa szerint a statisztika fontos tanulságokat tükröz, különösen Magyarország számára: a részleges legalizáció ugyanis nem oldja meg a problémát, csupán más piacokat nyit meg a bűnözés számára.
Velenczei Szabolcs írásában emlékeztetett rá, hogy Hollandiában a drogpolitika hosszú ideig a "tűrés kultúrájára" épült, ami azt jelenti, hogy a marihuána fogyasztását ugyan nem legalizálták teljesen, de bizonyos feltételek mellett elnézték, sőt, intézményesítették is az úgynevezett coffee shop rendszeren keresztül.
Ez a "hátsó ajtós" politika azonban egyre súlyosabb problémákhoz vezetett. Noha a fogyasztás szabályozott keretek között zajlott, az ellátási láncban továbbra is illegális termesztők és kereskedők tevékenykedtek, akik gyakran szervezett bűnözői csoportok irányítása alatt álltak.
Az utóbbi években azonban a holland hatóságok - elsősorban Amszterdam városvezetése - szigorításokat vezettek be, melynek értelmében a coffee shopok kizárólag regisztrált holland állampolgárokat szolgálhatnak ki, és legfeljebb 2000 fős regisztrált vendégkörrel dolgozhatnak. Korlátozták a nyitvatartási időket, és teljes mértékben betiltották az utcai fogyasztást is, a turisták körében tapasztalt káoszt orvosolandó.
A Drogkutató Intézet munkatársa szerint ami ezután történt, az nem tekinthető mégsem egyértelmű sikernek.
A holland rendőrség legfrissebb jelentése alapján drámai csökkenés figyelhető meg az illegális kenderfarmok számában és működésében. Ugyanakkor aggasztó jelenség, hogy más, sokkal veszélyesebb drogok előállítása új erőre kapott, ami figyelmeztető jel a hatóságok számára.
A szakértő szerint ugyanis a szigorítás csupán megváltoztatta a drogpiac dinamikáját: a marihuána piacának szűkülése arra ösztönözte a korábban kenderrel foglalkozó bűnözői hálózatokat, hogy áttérjenek más kábítószerek előállítására, amelyek nem csupán veszélyesebbek, de sokkal nagyobb profittal is kecsegtetnek. Így történhetett, hogy a kereslet áthelyeződése és a kínálat újraszerveződése hozzájárult a droglaborok számának drasztikus növekedéséhez.
Velenczei Szabolcs szerint ez a fordulat fontos tanulságokat tartogat Magyarországnak is, ahol - szemben Hollandiával - hosszú ideje következetes zéró tolerancia politikát alkalmaznak a kábítószerekkel szemben.
A sokak által bírált magyar politika mellett azonban jól látható, mit eredményez a holland példa: a túlzott engedékenység és a részleges legalizáció nem megoldja a problémát, hanem más formában újratermeli azt.
A szabályozások enyhítése nem csökkenti a bűnözés mértékét, csupán új piacokat és lehetőségeket nyit meg.
Épp ezért jobb a szakértő szerint a magyar modell, amely világos határokat húz, és egyértelmű üzenetet küld, így nemcsak hatékonyabb, de hosszú távon is fenntarthatóbb. A zéró tolerancia elve a megelőzésre, az edukációra és a következetes szankcionálásra épül.
Természetesen hazánkban is fellelhetőek a veszélyek, különösen az új pszichoaktív anyagok elterjedése terén. Velenczei Szabolcs hangsúlyozza, hogy a jogi és társadalmi környezet jelentősen korlátozza ezek széleskörű elterjedését. A hatóságok célja, hogy a kereskedelmi láncok felderítésével teljes mértékben felszámolják a kínálatot. Ezen kívül a hollandiai események arra figyelmeztetnek, hogy az engedékeny drogpolitika nemcsak megoldásként tűnik fel, hanem újabb problémák forrásaként is szolgálhat.
A részleges szigorítások kétségtelenül pozitív lépéseket jelentenek, azonban csupán egyetlen szer használatának korlátozása nem elegendő. Ez a megközelítés nem közvetít világos üzenetet: minden kábítószer használata tilos. Ahhoz, hogy valódi változást érjünk el, szükség van egy átfogóbb stratégiára, amely hangsúlyozza a kábítószerek teljes tilalmát.
A Drogkutató Intézet szakértője hangsúlyozta, hogy a már kialakult piaci struktúrákat rendkívül nehéz visszafordítani. Ezért Hollandiában is sokkal egyszerűbb helyzetben lennének a hatóságok, ha a múltban nem engedték volna elszabadulni a droghelyzetet, és nem kellene most más drogok hirtelen elterjedésével versenyezniük. A magyar tapasztalat is jól példázza, hogy a drogellenes küzdelemben nincs helye a félmegoldásoknak; a következetesség és a szigor nem csupán elrettentő hatású, hanem megelőző szerepet is betölthet.
