A 70 éves kaposvári futó, aki soha nem ismeri a megállás fogalmát. Minden reggel, mikor a nap első sugarai megcsillantják a város utcáit, ő már a cipőjét köti, készen arra, hogy újabb kilométereket tegyen meg. Számára a futás nem csupán sport; egy életfor

Van valami megkapó abban, amikor valaki a hetedik ikszet átlépve is új célokat fogalmaz meg magának. Ureczky József, a 70 esztendős kaposvári futó éppen ilyen példaértékű személyiség. Ő nem a lelassulásra, hanem a folyamatos mozgásra építette életét, és a hétvégén, a 40. SPAR Budapest Maratonon büszkén teljesítette jubileumi, tizedik maratonját.

- Nem 60 éves koromban kezdtem el futni - mesélte nevetve Ureczky József. - Akkor álltam rajthoz először egy versenyen. Korábban is aktívan sportoltam, például az Olimpiai Ötpróba pontgyűjtései során rendszeresen futottam és túráztam. De a versenyek világába először a hatvanadik születésnapom alkalmával léptem be, amikor is részt vettem az első maratonomon.

A döntéshez egy műtét is hozzájárult: az Achilles-sérülés utáni lábadozás idején határozta el, hogy újra mozogni fog. Ekkor csatlakozott a kaposvári Jótékony Hendikep futásokhoz, és hamarosan jött az első megmérettetés is: a Farsangi Félmaraton. Nem tervezett továbbmenni, de a gyerekei meglepték, benevezték a maratonra születésnapjára.

- Arra gondoltam, ha már egyszer beneveztek, miért ne próbálnám ki? Így hát a 60. születésnapomon futottam le az első maratonom. Négy óra tizenöt perc alatt teljesítettem a távot, és azóta sem álltam meg - mesélte a 70 éves kaposvári maratonfutó.

Aztán érkezett a második, majd a harmadik, végül a tizedik. A futás fokozatosan beépült az életembe, és életstílusom részévé vált.

Kezdetben az volt a hajtóerőm, hogy elérjem a kitűzött időt, de mára átértékelődött a szemléletem. Most már nem az órára figyelek, hanem arra az élményre, amit a teljesítés nyújt. Az, hogy ismét ott lehetek, hogy még mindig képes vagyok futni, és hogy átszaladok a célvonalon – ez mindennél többet ér számomra.

Ureczky József és fia együtt teljesítik a maratonokat

A futás az Ureczky családban igazi közös élménnyé alakult, ahol mindenki részt vesz, és együtt ünneplik a mozgás örömét.

A fiam már 19 éves kora óta maratonfutó. Amikor én teljesítettem az első maratonomat, ő már a negyedik versenyén volt túl. Most, a 40. Budapest Maratonon ő a 13. maratonját futotta, míg én a tizedikemet - meséli büszkén Ureczky József. - Nem együtt vágnak neki a távnak; ő az első rajtzónából indul, és három órán belüli időkkel versenyez. De a célban mindig ott vár rám, készít egy fotót, segít az átöltözködésben, és természetesen szurkol nekem. Ilyenkor igazán családi esemény válik belőle, és az ember érzi, hogy nem egyedül küzd a kilométerekkel.

A maratoni fal egy rejtélyes és félelmetes akadály, ami sok futó számára a verseny legnagyobb próbatétele. Ez a pillanat, amikor a test és az elme határai találkoznak, és a fáradtság érzése egy hirtelen, megmagyarázhatatlan erőtlenséggel társul. Ahogy a kilométerek száma gyarapodik, a lábak egyre nehezebben mozognak, és a légzés is feszültebbé válik. A maratoni fal nem csupán fizikai kihívás; egyben pszichológiai harc is. Ilyenkor dől el, hogy a futó képes-e legyőzni a kétségeit, és folytatni az utat, vagy feladja a küzdelmet. Az igazi sportolók számára ez a fal nemcsak egy akadály, hanem egy lehetőség is: lehetőség arra, hogy megismerjék saját határaikat, és túllépjenek rajtuk. Az elme ereje, a kitartás és a motiváció mind-mind kulcsfontosságúak a maratoni fal legyőzésében. Amikor a futó végül átlépi ezt a határt, egy új világ nyílik meg előtte, tele a győzelem és a siker ízével.

Aki már végigjárta a maratoni távot, az pontosan ismeri azt a határvonalat, amit a „maratoni fal” néven emlegetnek.

A harmincadik kilométer táján érkezik el ez a pillanat. A test elkezdi a cukor helyett a zsírt felhasználni üzemanyagként, és az ember hirtelen szembesül azzal, hogy elfogynak az energiái. Fejben még bőven lenne akarat, de a lábak mintha megmakacsolták volna magukat, és nem hajlandók tovább lépni.

Ureczky József véleménye szerint minden maraton során elérkezik az a pillanat, amikor az ember küzd a fáradtsággal, de az a gondolat, hogy feladja, sosem merült fel benne.

Jubileumi maratonok: különleges események, ahol a futás iránti szenvedély és az ünneplés találkozik. Ezek a rendezvények nem csupán a távolság legyőzéséről szólnak, hanem a közösség összetartozásának és a sportág iránti elkötelezettségnek is ünnepe. A jubiláló maratonok során a résztvevők nemcsak a saját határaikat feszegetik, hanem megosztják egymással az élményeket, emlékeket. Minden lépés egy új történet, minden célba érkezés pedig egy újabb mérföldkő az élet útján. Ezek az események emlékezetes pillanatokkal gazdagítják a résztvevők életét, és inspirálják őket a jövőbeli kihívásokra.

A 40. SPAR Budapest Maraton idén több mint 40 ezer embert mozgatott meg. Összesen 7410 futó teljesítette a klasszikus 42,195 kilométert.