Íme nyolc olyan királyi szörnyfilm, amelyek a legelejétől a legvégéig lebilincselik a nézőket: 1. **A dolog (The Thing)** - John Carpenter klasszikusa, amely a fagyos Antarktiszon játszódik, ahol a kutatók egy idegen lényt fedeznek fel, amely képes átven
Fedezd fel a legnagyobb klasszikusokat és néhány rejtett kincset, amelyek tökéletesen adagolják a szörnyekkel teli borzongást!
Nem létezhetne olyan szörnyhorroros lista, amely Ridley Scott megkerülhetetlen klasszikusa, az Alien említése nélkül állna. A horror műfajában – és James Cameron folytatásában – minden elem szervesen illeszkedik: a feszültséggel teli atmoszféra, a lélegzetelállító zene, a kiváló produkció, a lenyűgöző effektek és a karakterek mind-mind egy időtlen alkotássá formálják ezt a filmet, amelynek hatása az évtizedek során sem csökkent. Napestig lehetne elemezni a többi Alien-folytatás erősségeit és gyengeségeit, de a rajongók között senki sem vonja kétségbe, hogy az első, legfélelmetesebb film hatása immár közel ötven éve verhetetlen.
Ijesztően lenyűgöző: talán így lehetne a legjobban összefoglalni David Cronenberg 1986-os mesterművét, amely a modern testhorrorok alapkövévé vált. A "Légy" nem csupán egy egyszerű történet, hanem egy sokrétű film, amely az emberi identitás, a családi kötelékek és a férfi ego bonyolultságait boncolgatja. Jeff Goldblum alakítása szinte vígjátékba illik, bár a film végére a humor éles kontrasztban áll a borzalommal; Geena Davis pedig méltó társául szegődik a rémületek táncában. Ha pedig még nem lenne elég a gyomorforgató pillanatokból, érdemes elgondolkodni, mi rejlik azokban a jelenetekben, amelyek végül nem kerültek bele a filmbe. Mindezek után inkább ne is kezdjünk vacsorát készíteni aznap este.
A kitalált szörnyek filmvászonra vitele izgalmas feladat, de a dinoszauruszok hiteles és hihető újraalkotása már egészen más szintű kihívás. Steven Spielberg 1991-ben olyan grandiózus módon álmodta meg az őshüllők világát, hogy azóta is alapvetően befolyásolja a dinoszauruszokról alkotott képünket. A nehézség abban rejlik, hogy sokan talán már nem is emlékeznek, mekkora hatással volt a Jurassic Park bemutatója a mozikra; azóta ugyanis tucatjával érkeztek a gyengécske másolatok és folytatások. De emlékszünk még arra az érzésre, amikor valóban komolyan tudtuk venni a dínókat a vásznon, és a csodálatunk határtalan volt!
A King Kong digitális effektei messze nem öregedtek olyan jól, mint A Gyűrűk Ura-trilógiáé, amelyet Peter Jackson a híres szörnyfilm remake-je előtt alkotott meg. 2005-ben viszont a rendező valóban egy felejthetetlen élményt kínált nekünk a Koponya-szigeten. A történetmesélés, az izgalmak és a karakterek ugyanis a látvány mellett is megállják a helyüket, így nem csupán a nosztalgia hajt, amikor újra nézzük ezt a némileg elfeledett mérföldkövet.
Az Élősködőkkel Oscar-díjat nyert Bong Joon-ho mindig is mestere volt a műfajok keverésének, 2006-os A gazdatest című horrorvígjátékával pedig a szörnyfilm alműfajában is sikerült egyedit, emlékezetest alkotnia. A gazdatest szörnyfilm mellett még családregény, ökohorror és emberrablós vígjáték is, amely képes egyszerre szórakoztatni és elgondolkodtatni. Ráadásul visszatér a rendező szinte összes filmjében szereplő Kang-ho Song élete egyik legemlékezetesebb alakításában.
Zach Cregger bemutatkozó rendezése igazi különlegességgel szolgál, hiszen a film során ügyesen építette fel a feszültséget és a hangulatot, miközben egy rémisztő, földalatti párhuzamos világot tár elénk. A Barbár játékidő alatt cseppet sem sajnálja a nézőktől a meglepetéseket, és a történet folyamán ügyesen vezet minket félre. Bill Skarsgård és Justin Long lenyűgöző teljesítménye csak tovább fokozza az élményt, így kétség sem férhet hozzá, hogy az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb horrora született meg. Itt azonban nem csupán a természetfeletti lények a valódi szörnyek, hanem az emberek is, akik a legfélelmetesebb arcukat mutatják. A kiváló rendezés, a csavaros cselekmény és a látványos effektek együtt teremtik meg azt a borzongató atmoszférát, amely a hagyományos értelemben vett bestiákat is feledhetetlenné varázsolja. Kár, hogy Creggernek az idei Fegyverekben nem sikerült hasonló magasságokba emelkednie.
Talán célszerűbb lett volna az eredeti Schwarzenegger-féle Ragadozót listánkra venni, azonban mi az új, kiforrottabb és különlegesebb koncepcióra esettünk. A Prédában nem a klasszikus, izomkolosszus katonák játszanak főszerepet, hanem egy bátor őslakos lány, Naru (Amber Midthunder), aki a dzsungel mélyén találkozik a félelmetes földönkívüli lénnyel. Számára ez a harc sokkal személyesebb, hiszen törzse és családja is komoly veszélybe kerül – és mint kiderül, nem csupán a földönkívüliek miatt. A Préda az a folytatás, amire több mint negyven évet érdemes volt várni; bízunk benne, hogy a közelgő Halálbolygó is hasonló sikert arat majd.
A szintén neves Godzilla-frencsájznak szintén egy nemrégi, a közönséget kellemesen meglepő darabját választottuk, a két évvel ezelőtti Minus One-t. A sztoriban a második világháború utáni japánt látjuk, ahogy szembenéznek nemzetük tetteivel, valamint a hiroshimai és nagaszakai atomtámadással. A háború kétes örökségét a monstrum Godzilla testesíti meg, aki jó szokásához híven a japánokra támad. De nem is ez a főszál: egy fiatal veteránt (Ryunosuke Kamiki) követünk, akinek népe és családja mellett saját magával is el kell számolnia, miközben megpróbálja megszabadítani az országot a teljesen újfajta fenyegetéstől.
