Bár a Földtől 25 milliárd kilométer távolságra helyezkedik el, a Voyager-1 űrszonda mégis sikeresen megjavításra került.

A NASA mérnökei ekkora távolságról is fel tudták támasztani az egyik működésképtelennek hitt hajtóművet.

Újabb izgalmas fejezettel bővült a Voyager-1 lenyűgöző története: a NASA szakértői több mint 20 év elteltével sikeresen újraélesztették az űrszonda egyik legfontosabb hajtóművét, mindezt 25 milliárd kilométeres távolságból. A történet gyökerei egészen 2004-ig nyúlnak vissza, amikor is a fő gördülő hajtóművek fűtése váratlanul meghibásodott. A mérnökök akkor úgy határoztak, hogy elengedik ezt a problémát, hiszen a tartalék rendszerek zavartalanul üzemeltek. Akkor senki sem sejthette, hogy közel két évtizeddel később ismét szükség lesz e hajtóműre. Az ikonikus űrszonda azonban nem adta fel; makacs eltökéltséggel folytatja felfedezőútját a végtelen űrben.

Mostanra viszont a jelenlegi aktív hajtóművek is az utolsókat rúgják, és a kapcsolatot biztosító antennák hosszú hónapokra elnémulnak majd, amint a NASA ausztráliai kommunikációs óriása, a 70 méteres Deep Space Station 43 felújításba kezd.

Az IFLScience értesülései alapján a csapat végső elhatározásra jutott, hogy megkísérel valami olyasmit, amiben már senki sem bízott. A szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy egy áramkör zavarai miatt egy kapcsoló nem a megfelelő pozícióban állt, és úgy vélték, hogy ha sikerülne azt újra "átbillenteni", akkor a hajtómű ismét működhetne. Azonban ez a próbálkozás nem volt kockázatmentes. Ha a rendszer nem melegszik fel a hajtómű aktiválása előtt, akkor könnyen robbanás lehetett volna a végeredmény - és ilyen távolságból nem lehetett gyorsan beavatkozni. Az irányzékot milliméteres pontossággal kellett beállítani, és a manővert tökéletes időzítéssel kellett végrehajtani. Az űrszonda több mint 23 órás késéssel kapta meg a jelet, ami azt jelentette, hogy a válaszra is hasonlóan hosszú időt kellett várni.

A csapat azonban nem követett el hibát. A 2004 óta pihenő hajtómű újra életre kelt. Todd Barber, a küldetés hajtóműveinek felelőse, felemelőként jellemezte ezt a pillanatot, lehetővé téve ezzel, hogy a Voyager-1 tovább folytassa kalandját az űr végtelenjében, messze a Naprendszer határain túl.